Van olyan megbízó, akit elbűvöl a rajz, de a többségük azt szereti, ha olyan képeket teszünk eléjük, amelyek az ottlét illúzióját keltik. Nem szeretem a színes-szagos kifestőkönyv jellegű képeket. De az építészeti grafikát nem mindig értékeli és érdekli a közönség, ezért kénytelenek vagyunk elmozdulni a számítógép felé.

Gondolkodni nem lehet számítógép mellett. Annyira kötött mozgássort jelent gépen dolgozni, hogy nehéz lélekkel megtölteni azokat a rajzokat. Gyakran a kinyomtatott számítógépes terveknek én magam is aládolgozom. Az egyik kollégám egy terzsűrin például sűrűn exkuzálta magát, hogy CSAK számítógépes rajzokat készített, és nem volt ideje kézzel belerajzolni.

Nehéz megtalálni azt az arányt, hogy egy rajzban élet is legyen, képes legyen a gondolatok kifejezésére, ugyanakkor pontosan is megjelenítse a házat. Ezért gondolom azt, hogy felértékelődik a rajz szerepe. Szerintem a rajzolás ma még fontosabb, mint régen. Ma mindenki azonnal az egér felé nyúl. Viszont akik rajzban jól tudják magukat kifejezni, azok kiváltságosak lesznek. A számítógépes grafikák idővel ugyanis elkezdenek egymásra hasonlítani. A szoftverek határozzák meg a renderek grafikáját, amit persze a végtelenségig lehet tupírozni. Ezzel szemben egy rajz egyéni, kire-kire külön jellemző, személyes. Ráadásul átlátható, míg a gép nem az.

Bennünket, építészeket kötnek a vonalak.